Rendhagyó hangulatjelentés a nemzeti tanévnyitóról

A látszat azonban csal: itt mindenki teljesen komoly, olyannyira, hogy amíg az MTV műsorvezetője a kamerának beszél, a sok száz fős tömeg néma csendben áll a helyén. Vagy öt percig, míg egyszer csak valaki eltüsszenti magát, és halk nevetés morajlik végig a diákokon. De szigorúan csak csukott szájjal.

Mire az ünnep házigazdája, Dékány Árpád Sixtus a színpadra lép, az alaphangulat már tökéletes: fegyelem, rend, alázat. A beszédek is e szentháromság jegyében hangzanak el. Az apát Szent Benedek regulájából kölcsönzött köszöntője már csak a hab a tortán: „Hallgasd meg, ó fiam, a mester parancsait, és hajlítsd hozzá szíved figyelmesen, fogadd a jóságos atya intéseit készségesen és tettekkel teljesítsd, hogy visszatérj az engedelmesség fáradságos munkájával ahhoz, akitől elszakadtál az engedetlenség tunyasága által.” Vajon efféle szavakkal az elrettentésen kívül lehet ma bármiféle hatást gyakorolni fiatalokra?

hirdetés

A tanévnyitót az egyházi személyiségek uralják, hiszen a megjelent öt neves vendég között egy ciszterci apátot, egy pécsi püspököt és egy református lelkészt – Balog Zoltán EMMI minisztert – is találunk. Hoffmann Rózsa államtitkárasszony nem bír egyházi tisztséggel, ám a KDNP tagja, így Páva Zsolt polgármester az egyetlen, akinek valóban nincs direkt egyházi kötődése. A ciszterci gimnázium igazgatója egyébként nem csak semmi szerepet nem kapott, de még meg sem említették a feszesre szabott tanévnyitó folyamán – noha Páva Péter a polgármester testvére. Úgy tűnik, a katolikus iskolában még az igazgatótól is elvárják az alázatot!

Ahogy a diákoktól és a szülőktől is. Balog Zoltán miniszter úr ugyanis kiemelte, hogy a szülők nem tekinthetnek többé szolgáltatásként az oktatásra, sőt, nekik maguknak kell szolgálniuk azt. A „leordított, kigúnyolt, leköpött, odébb lökött pedagógusok” korszakának pedig vége. A miniszter a nemzeti tantervet említve kissé patetikusan ekképp kiáltott fel: „Mennyi kincs, mennyi nyitott kérdés!” Az persze nem derült ki számunkra, milyen értelemben nyitottak ezek a kérdések, ha a kormány és a szakminisztériumok érdemi konzultáció nélkül viszik véghez, amit kigondoltak. Hoffmann Rózsa is megerősítette, hogy a változásoktól nem kell félni: a magújult tanfelügyeleti rendszer, a honvédelmi oktatás, Wass Albert irodalmi művei mind-mind a mi javunkat szolgálják. Balog Zoltán a kötelező erkölcstanról annyit jegyzett meg, hogy a papoknak, politikusoknak, tanároknak eddig is kötelező volt az erkölcs. A mondat kissé lógott a levegőben, tekintve, hogy a magyar közéletben a politikus és az erkölcs szó az egyik legritkább párosítás. Most naivitás ez vagy irónia?

Sok szó esett az idei tanévtől esedékes változtatásról, például a mindennapos testnevelés foglalkozásról. Különösen Hoffmann Rózsa államtitkár asszony propagálta ezt az intézményt, kiemelve, hogy az országnak olyan szüksége van erre, mint a hanyatló Római Birodalomnak is lett volna. Ők persze mindennapos testnevelés nélkül elbuktak – de majd mi! Hogy az eszmét még népszerűbbé tegyék, a politikusok minduntalan visszatértek olimpikonjainkra és az idei londoni olimpián látott nagyszerű eredményekre. Azért nem kell elszállni: „Ti persze nem lehettek mindnyájan olimpikonok…” – ábrándította ki az államtitkár asszony a diákokat. Bizony, a tűző napról több ájult gyereket is el kellett szállítani, ami nem meglepő, tekintve, hogy a diákkórus például délelőtt is hasonló hőségben szerepelt a Szent István téren.

Az összes felszólaló leszögezte: nem véletlen, hogy idén először egy egyházi iskolában rendezik a Nemzeti Tanévnyitót. A kormány egyszerre kívánja elismerni az egyházak elmúlt húsz évben tanúsított igyekezetét, hogy visszatérjenek az oktatási arénába, és a mögöttük álló sok száz éves teljesítményt, s egyben bíztatni is az egyházakat: csak így tovább! Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a felszólalók többsége – ha ugyan nem mindenki – az egyház és egyházak szó alatt nyilván egészen egyszerűen a katolikus egyházra gondolt.

Izgalmasan hatott a zengzetes beszédek közé beszúrt Vivát Bacchus iskolakezdő acapellája: az énekesek láthatóan sikeresen megküzdöttek a rendezvényt uraló fagyasztó hangulattal, és igyekeztek felvidítani a diákokat, tanárokat, szülőket – akik mind megkapták a magukét a felszólalóktól. A műsorba még egy Kosztolányi vers, majd végül a Zengető együttes interpretációjában két néptánccal kísért erdélyi dal fért bele.

A szózat után aki tehette, gyorsan távozott. A székpakolás a diáklányokra maradt.