Nemzeti Tanévnyitó - vasárnap rajtunk az ország szeme (vélemény)

A harmadik alkalommal tartják meg ezt az illusztris eseményt, amely deklaráltan egy országos, sőt, határainkon túlra is kiterjedő fontos szimbolikus aktus. Mivelhogy „nemzeti”. Ahogy a kétharmadunk, az alaptörvényünk, az együttműködési nyilatkozatunk is. Ez a szó a kormány képviselői szerint  értékeket képvisel, ezek a mögöttes értékek azonban többnyire homályban maradnak. Az egyszerű polgároknak az az érzésük támadhat, hogy a kormány akkor húzza elő a kalapból a „nemzeti” szót, amikor újabb békákat kíván az alattvalóival lenyeletni. Azaz ezzel jelzi, hogy a nemzet nevében apellál a további tűrőképességükre, engedelmességükre, lojalitásukra, süket-néma-vakságukra és a rossz memóriából eredő megbocsátásukra, mivelhogy továbbra sem viszi véghez azokat a pozitív változtatásokat, amelyeket egyrészt ígért, másrészt pedig elengedhetetlenek lennének a normális élethez.

hirdetés

Mindennek iskolapéldája a közoktatás reformjának esete, ahol óraszámcsökkentés helyett óraszámnövelést, fizetésemelés helyett befagyasztást, megbecsülés helyett dehonesztálást és a nyugdíjkorhatár felemelését kapták a pedagógusok az oktatásügyi államtitkártól. A szülők a kötelező óvodának, egésznapos iskolának örülhettek, ami gyakorlatilag állami neveldékbe tereli gyermekeiket, az a joguk pedig, hogy problémáikkal ombudsmanhoz forduljanak, egyszerűen megszűnt. Nem baj, a gyerekek értékalapú neveltetéséről gondoskodnak az egyházak, akik időközben számos iskola igazgatását átvették. Ami önmagában még nem problematikus, a baj csak az, hogy a legtöbb (valaha történelminek nevezett) egyház minden önmérséklet nélkül kötelezővé teszi az összes tanuló számára a hittanórák, misék, áhítatok és különböző vallási rendezvények látogatását – ezzel az állam pénzén népszerűsítve hitelveiket.

Ebben a légkörben ért minket az a váratlan szerencse, hogy a rendezvényt közvetítő Duna tévének hála, néhány óráig egész biztosan rajtunk az ország szeme. De miért pont Pécs?

Az első Nemzeti Tanévnyitó helyszíne Hódmezővásárhely volt, és egészen korszerű és jó hangulatú eseményt sikerült összehozni. A program ugyanis nem fulladt nagy nemzetieskedésbe, hanem, ahogy iskoláknál ez illik, kivették a részüket belőle a gyerekek és a helyi iskolákban dolgozó szakemberek is az országos politika celebritásai mellett. Az ünnepi műsort reggel a diákok és tanárok vetélkedője nyitotta, majd délelőtt a szakemberek egy konferencián vehettek részt, amely az oktatásügy jelenéről és a hódmezővásárhelyi modellről szólt. Délután Lázár János polgármester, Hoffmann Rózsa államtitkár és Réthelyi Miklós miniszter mondott beszédet.

A második Nemzeti Tanévnyitó helyszíne egy kisváros, Lipót volt, ahol a korábban már bezárt iskolát élesztették fel újra a helyiek. Talán azt demonstrálandó: a Fidesz-KDNP oktatáspolitika nem csak iskolabezárásokat eredményez. Itt már egyetlen központi ünnepségre gyűlt a település apraja-nagyja, amelyet a polgármester, az államtitkár és a miniszter beszéde után a megyéspüspök iskolaszentelése zárt. Itt mind Réthelyi, mind Hoffmann azzal dicsekedett, hogy „megalkottuk a közoktatás új rendszerét”. Ez a rövid állítás rengeteg kérdést vet föl a szakértői csoportok munkából való kizárásától (ki az a "mi"?) a kormányon belülre is kiterjedő véres vitákig (Hoffmann-Pokorni). A politikusok egyenesen azzal lelkesítették az egybegyűlteket, hogy az új törvények "fokozatosan korrigálni fogják azokat a ballépéseket, amelyekkel a megelőző országvezetés tévútra terelte a korábban kiváló eredményeket felmutató ezer éves intézményrendszerünket". (Jó lenne egyszer konkrétan megnevezni azokat a kiváló eredményeket, amiket mindig emlegetnek – de még így is kérdéses, hogy hogyan következik régi dicsőségünk visszatérése a közoktatás központosításából, az intézmények állami, majd egyházi kézbe vételéből, a tankötelezettség leszállításából és a szegregáció további elősegítéséből.) A magyarságtudat és a sport reneszánszát Réthelyi miniszter úr külön is kiemelte, és beszélt a „túlméretezett, hanyatló színvonalú felsőoktatás lecsiszolásáról”, ami érdekes logikai bukfenccel számára azt eredményezi, hogy minden tanulni akaró és tudó fiatal diplomához jut majd. Ezt máig sem értjük.

A lényeg mindenesetre az, hogy idén Pécsen ünnepeljük a nemzet közös tanévnyitóját. Vajon elismerés ez, vagy kísérlet a város romló ázsiójának helyreállítására? Elvégre a gyilkosságok, az előző püspök botrányai, a vízmű affér és a busz-kálvária mind-mind csak ártottak Pécs megítélésének.

Az ünnepi műsor erőteljesen vallási jelleget kap majd: Páva Zsolton és Hoffmann Rózsán kívül csak egyházi személyek beszédei szerepelnek a programban: Balogh Zoltán miniszter (egykor református lelkész), Udvardy György megyés püspök és Dékány Á. Sixtus zirci apát. A helyszín a Jobbik által gyakran és szívesen látogatott Nagy Lajos Gimnázium. A továbbiakat izgatottan várjuk.