A gének felelősek a tanulásbeli különbségekért?

Robert Plomin professzor, a kutatás vezetője egy 250 oldalas tanulmányban részletezte eredményeiket, ezt hozták most nyilvánosságra. Eszerint a kutatásban 11 ezer egy- és kétpetéjű, 16 éves ikerpár tanulmányi eredményeit vizsgálták meg. A kutatók összehasonlították a génállományukon száz százalékban osztozó ikrek vizsgaeredményeit azokéval, akiknél ugyanez az arány 50 százalékos volt. Úgy találták, hogy a különbségek mintegy 58 százalékáért a gének felelősek, míg a környezeti hatások csak 29 százalékkal esnek latba. Érdekes az is, hogy a jelek szerint az öröklött tulajdonságok leginkább a természettudományos tárgyaknál jelennek meg (például a biológiánál, a kémiánál és a fizikánál), a legkevésbé pedig a humán tárgyak esetében (például a művészeteknél) – előbbieknél 58, utóbbiaknál pedig 42 százalékos súllyal.

hirdetés

A tanulmányban a kutató kitér arra is, hogy amennyiben elfogadjuk az eredményeket, az azt jelenti, hogy a gyengébb tanulmányi eredményekért nem kizárólag az oktatók és az intézmények a felelősek. „Az [érettségi] eredmények különbözősége sokkal inkább köszönhető a genetikának, mint az iskolai vagy családi környezetnek” – olvasható a tanulmányban. Nicholas Shakeshaft PhD-hallgató, a tanulmány egyik szerzője szerint levonható az a következtetés is, hogy az olyan egységesített oktatási rendszereknél, mint amilyen az angliai is, jobban kiütköznek az öröklött tulajdonságokból fakadó teljesítménykülönbségek, mint a rugalmasabb rendszerekben.

Tudomást kell venni róla és építeni rá

A kutatók hangsúlyozzák, egyáltalán nem szabad alábecsülni az iskolák szerepét. Bár véleményük szerint az erősebb és gyengébb iskolák közötti különbségek nem számítanak annyira, az azonban nagyon lényeges, hogy oktatáshoz jutnak-e a fiatalok vagy sem. Szerintük a legszerencsésebb az lenne, ha minden fiatal saját adottságainak megfelelően, személyre szabott oktatásban részesülne, de legalábbis növelnék a mindenkit egyformán kezelő rendszer rugalmasságát.

Dr. Claire Haworth, a Warwick Egyetem munkatársa a témára reflektálva kijelentette, szerinte már a tanári képzésben is érinteni kellene a genetikát, így a jövendő pedagógusok jobban megérthetnék, miben különböznek a gyermekek tanulási képességei.

A kutatók azt is fontosnak tartották leszögezni, mivel egész populációkat vizsgálnak, mindez nem azt jelenti, hogy a genetika az egyes egyének esetében 60 százalékban felel az elért eredményekért, hanem az egyének közötti különbségek 60 százalékára szolgál magyarázattal. „Az örökletesség nem állandó, ha a környezeti hatások megváltoznak, megváltozhat a genetika tanulmányi eredményekre gyakorolt hatása is” – magyarázta Plomin professzor.

Támogatás csak a tehetségeseknek?

Plomin professzor szerint az új eredmények fényében kijelenhető, hogy a tanulás és a genetika között jóval szorosabb összefüggés áll fenn, mint azt eddig gondolták. Az éles vitát azonban nem ez szította fel újra, hanem Boris Johnson londoni polgármester kijelentése, aki szerint elsősorban a magas IQ-val rendelkező tanulók oktatására kellene fordítani a rendelkezésre álló forrásokat. „Bármit is gondoljanak az IQ-tesztekről, az esélyegyenlőséget illetően releváns, hogy fajunk 16 százalékának 85 alatti az IQ-ja, míg 130 feletti értékkel 2 százalék rendelkezik” – mondta el a városvezető.

Angliában és az Egyesült Államokban hosszú évek óta gyakorlatilag tabunak számít ez a téma, mivel sokan úgy gondolják, hogy a mostanihoz hasonló eredményeket egyesek felhasználhatják ahhoz, hogy kirekesztő politikai nézeteiket próbálják megalapozni. Attól is sokan tartanak, hogy ha igazolást nyer a genetika és a tanulmányi teljesítmény közötti kapcsolat, az oktatás átalakul úgy, hogy a gyengébb képességűek kiszorulnak a rendszerből.

Forrás: Edupress