Lauber Dezső, az ezerarcú sportember

A mozgás polihisztora 1966. szeptember 5-én távozott az élők sorából, Budapesten.

Ahhoz, hogy Lauber Dezsőnek gondtalan élete legyen ifjonci éveiben, természetesen komoly családi, illetve gazdasági háttér is szükséges volt. Ennek pedig nem akadt híján, hiszen apja tulajdonosa volt többek között egy gőzmalomnak is, de más cégek is fűződtek a család nevéhez.

Ennek következtében a fiatal Dezső nem csak a mozgás, a versenyzés örömét ismerhette meg, de tanulhatott is. Mérnöki diplomát is szerzett, emellett indulhatott a londoni, 1908-as nyári olimpián, méghozzá teniszben.

hirdetés

De mellette kipróbálhatta magát egy majd’ tucatnyi más „iparágban” is. Egyebek mellett az atlétika, a bob, a golf, a jégkorong, a kerékpár, a korcsolya, a labdarúgás, a sí, a már említett tenisz, az úszás, meg a vívás is a kedvencei közé tartozott. Nála tényleg csak betűrendben lehet a sportágakat felsorolni, annyi helyen tűnik fel a neve.

Mindemellett még a szellemi olimpián is elindult egyszer, méghozzá egy uszodai tervvel, amit Hajós Alfréddal, az első magyar olimpiai bajnokkal közösen készített, az 1924-es nyári játékokra. Maga a munka ezüstöt ért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntése alapján, miközben az aranymedáliát nem osztották ki. De Dezső bátyánk azt sem vehette át, mert nem írta oda a nevét a tervpályázatra. Nem feledékenységből maradt el a szignó, hanem mert éppen külhonban tartózkodott a társszerző. Ezért a NOB csupán egy emlékéremmel tudta honorálni a munkáját.

Bár Lauber Dezső túlélte a második nagy világégést, azért neki is jutott a rosszból. Amikor ugyanis Budapestet bombázták, akkor az ő belvárosi lakása is telitalálatot kapott. Ezért aztán sok-sok érem, relikvia örökre elveszett a gazdája, meg az egész világ számára egyaránt.

Ennek ellenére Lauber Dezsőt Pécsett nem lehet feledni, ha a sportról esik szó!

Forrás: Pucz Péter/Pécsi Sport Nonprofit Zrt.