Tatár Csilla: Felszívom magamat és megyek tovább

Szoktál sapkát hordani?

Igen, amióta rövid a hajam, kifejezetten imádom. Most a kalapokra vagyok rákattanva, a Pozsonyi úton találtam egy nagyon jó kalapost, úgy hogy most az a mániám.

Karácsonyra van már valamilyen terved?

Én szenteste mindig a szüleimmel vagyok, ez idén sem lesz másként.  Alapvetően nagyon szeretem a karácsonyt, imádok rá készülni. Nem is az ajándékozás részére gondolok, hanem az odáig vezető útra: kitalálni, megvalósítani és feldíszíteni a lakást. Nálam ilyenkor minden karácsonyi hangulatú.

Van valamilyen bevált praktikád rosszkedvre?

A tippem az, hogy ilyenkor nagyon sokat kell sírni, én mindig azt csinálom. Nagyon sokat szoktam olyankor sírni, egy napig depressziós vagyok, de utána megrázom magamat. Megengedem magamnak, hogy nagyon mélyen legyek. Elkezdek azon gondolkodni, hogy tényleg megéri ez, hogy ennyi ideig, ennyire fájjon valami? Hány évig fogok élni? Hány évet vesz el ez az életemből?  Nem, abszolút nem éri meg, felszívom magamat és megyek tovább.

hirdetés

Ajándékokat is céltudatosan szerzel be?

Igen, jellemzően vagy kitalálok valamilyen személyre szabott ajándékot, vagy esetleg már novemberben megveszem, ha meglátom, de általában a ruhákhoz hasonlóan a neten keresztül szerzem be őket. Tényleg nem járok bevásárlóközpontokba, sajnálom rá az időt, másrészt nem nagyon bírom a karácsonyi tömeget.  Szeretem nyugalomban kiválasztani a dolgokat, és sokkal praktikusabb is a neten, nem költök feleslegesen, így sokkal jobban meg tudom fogni a pénzt.

2015-re mit kívánsz magadnak?

Kicsit könnyebb és boldogabb évet kívánok, mint amilyen a 2014-es volt.

Ennyi tapasztalattal a hátad mögött tudnál tanácsot adni fiataloknak?

Én soha nem szoktam tanácsot adni, a facebookon is nagyon sokan szoktak írni, hogy tanácsot kérjenek, akár a munkámmal, akár a divattal, akár a magánéleti dolgokkal kapcsolatban, de én ettől mindig zavarban vagyok. Persze 31 évesen sok mindent megéltem, tapasztaltam, de egyáltalán nem biztos, hogy ahogy én érzem, vagy gondolom az jó. Ezért én inkább azt szoktam elmondani, hogy én, hogy csináltam, és mindenki a saját maga életére szabva le tudja vonni a konzekvenciákat. Én a divattal kapcsolatban sem mondom, hogy szerintem neked ez állna jól, vagy vedd meg azt a ruhát, amit két napja az adásban viseltem, nem vagyok stylist, nem ismerem a stílusát. Inkább elmondom, hogy én miért választottam azt a ruhát, vagy nekem mi miért sikerült a szakmában, vagy mi miért nem, milyen buktatói, milyen nehézségei voltak, én mit gondolok róla utólag, és mindig rábízom a kérdezőre, hogy ő ebből hogyan építkezik, mert nem tudok a bőrébe bújni.

A 17 éves Tatár Csillának mit mondanál?

Mindent ugyanúgy csináljon.

____

A pályázatról

Különleges pályázatot indított a METRO áruház 50. születésnapja alkalmából, mely során tehetséges fiataloknak kínált nagyszerű lehetőséget, hogy a nagyközönség, a szakma és a média számára is bemutatkozhassanak: a résztvevőknek a bevásárlás nélkülözhetetlen kellékét, a bevásárlótáskát kellett újragondolniuk. A pályázat célja azt volt, hogy olyan művek készüljenek, mellyel a bevásárlás és a szállítás mindennapi tevékenységét a tudatos vásárlók praktikusan, ugyanakkor trendin tehetik meg.

A pályázatok elbírálásában Tatár Csilla műsorvezető, Abodi Dóra és Anh Tuan divattervezők, valamint Nagy Adrien tervező és tanársegéd vett részt. Az ő döntésük alapján Sziládi Noémi táskája lett a fődíjas pályamunka. A MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanulója egy hátizsákká és oldaltáskává is alakítható, digitálisan nyomott vászon bevásárló táskát tervezett. A környezetvédelmi különdíjat Gyimóthy Noémi a MOME első éves hallgatója kapta: ő egy kigombolható, mosható, pamut bélésű táskát készített. A facebook szavazás eredményeképpen a közönségdíjas terv pedig Juhos-Kiss Csenge gimnazista tanuló ’vietnámi’ ihletésű zsinór táskája volt.

Forrás: METRO, kapcsolódó cikkünk: art50: fiatal pécsi tervező a legjobb tíz között