Jurassic World, avagy John Hammond megvalósult álma

A filmet a közönség és a kritika is vegyes érzésekkel fogadta, és még maguk a készítők is kijelentették, hogy nem elégedettek a végeredménnyel. Így nem is csoda, hogy mikor a Universal erőltette, hogy készüljön egy harmadik rész, Spielberg már nem vállalta el a rendezést, hanem egy barátjára, Joe Johnstonra bízta azt. Ez a rész már egyértelműen negatív visszhangot váltott ki, és a készítők is úgy vélték, nincs már több lehetőség a sorozatban...

De a közönség nem tágított, folytatást követelt. Rövid értékelés után meglepő módon ismét nemleges választ kaptak, ismét megfogalmazva, nincs már további értelme folytatni a Park történetét. Aztán rövid szünet után ismét felmerült az ötlet, hogy folytatni, esetleg reboot-olni kéne a történetet. És végül tizennégy évnyi kihagyás után így érkeztünk el a Jurassic World megnyílásához.

A történet nagyon röviden: John Hammond álma valóra vált, a Jurassic Park immár egy Jurassic World néven futó, működő, és abszolút biztonságos dinoszaurusz-park, de a látvány már megszokott, a nézők kezdenk unatkozni, és elmaradozik a bevétel. Erre a parkot vezető kapzsi figurák egy nagyobb, vadabb dinoszaurusz kitenyésztésével, az Indominus Rex-el, válaszolnak, amelytől a park újbóli fellendülését várják, és új izgalmakat várnak tőle. És meg is kapják, mert az új dínó hamar elszabadul, és többre képes mint azt hitték.

hirdetés

Elöljáróban le kell szögezni, hogy a Jurassic World nem sikerült égetnivalóan rosszra, vannak benne jelenetek amik kifejezetten jól működnek, de az összkép nagyon felemás, kicsit olyan az érzésem mintha a második rész újításvágyát vegyítenénk a harmadik rész gagyi dialógjaival, és karakterábrázolásával, mindezt úgy, hogy közben az első részre akar hasonlítani.
Itt meg kell állnunk, és ki kell vesézni, mitől is lett nagy siker az első kaland a parkban: kezdünk egy csodásan megírt suspense (izgalmokeltés) felvezetéssel, ahol gyakorlatilag nem tudjuk mi vár ránk, s amíg eljutunk odáig, nagyon szépen árnyalt karakterek sora vonul fel a szemeink előtt, és szép lassan építkezik a sztori míg eljutunk magához a parkhoz, és a dínókhoz. Aztán jöhet aminek jönnie kell, eljutunk a T-Rex- hez, mint az egész film főszereplőjéhez, és csúcsához. Majd egy féktelen, és rémisztő hajsza után eljutunk a nagy fináléig, és végül kereket oldunk a szigetről. Mindezt nagyon igényesen kidolgozott akciójelenetekkel, csodás (a valóság és a CGI mixelésével) élővé tett dinoszauruszokkal, remek zenével, profin megírt, élethű karakterekkel, remek dialógokkal, és egy háttérben meglapuló, folytonosan ott motoszkáló gondolattal (ne szórakozz a természettel!) tarkítva.
Amit itt most levezettem, tulajdonképp betudható a film sikerének. A film egyértelműen profi szakmailag, tökéletes szórakozást nyújt kicsiknek, és nagyoknak, remekül van megírva, fényképezve, és megrendezve és sorolhatnám. Gyakorlatilag az utolsó cseppig kihasználja amit a film nyújtani képes a nézőnek.

Ezt a sikert szerette volna felújítani a Jurassic World. És persze szeretett volna főhajtással tisztelegnie a nemes elődje előtt. Nézzük, hogy sikerült.

A film újításvágya sajnos nagyrészt annyit takar, hogy az eredeti jeleneteket átemelve, és egy kicsit felújítva rakják elénk az asztalra. Példaként ilyen az mikor először megérkezünk Isla Nublarra, csak itt nem helikopterrel, hanem hajóval, vagy például a már működő parkban túrázunk, de itt nem sínen futó elektromos autóval, hanem ultramodern Gyrosphere-el, és még sorolhatnám. Ez sajnos kevés, és sajnos néhol már annyira erőszakosan akarja a film a régi képsorokat újítani, hogy akaratlanul a régi lábbal tiprása lesz a végeredmény. Gondolok itt főképp arra, hogy az eredeti Jurassic Park első megpillantását, és hatásait az új verzió nem kevesebb mint négyszer (!!!!!) próbálja meg felújítva letaszigálni a torkunkon. Ahol meg tényleg újítanak, leginkább röhejes lesz az eredmény (mint például az idomított raptorok, és az azok fegyverként használása), de tény, hogy van benne néhány tényleg eredeti ötlet, és jó újítás is. Ilyen például a végső harc, ami tökéletes javított verziója az első rész fináléjának.

Sajnos a film igazán ott bukik el, hogy az eredeti dramaturgiát is másolni akarja, és ez alapján itt sincs telehányva a vászon animációval, ami szép gesztus, de sajnos a karakterek papírvékonyak, a dialógok nevetségesen naiv, konzerv Hollywood-i életbölcseletekkel, és néhol nagyon kínos poénokkal bombáznak, így ezen részek borzasztó unalmasakká válnak. A felvezetés kifejezetten unalmas, a sablonos karakterek a kutyát sem érdeklik, és közel sincsenek az életszerűséghez, inkább a szokásos eszményi férfi – eszményi nő rószsaszín ködbe burkolózó alakjait hozzák. És ráadásul, míg az eredetiben az emberek csak asszisztáltak a dínók főszerepléséhez, itt előtérbe is lettek rángatva. De ami a legnagyobb csapás, hogy az igazán nagy gyengesége a filmnek maga a sok dinoszaurusz, amely sosem volt ennyire súlytalan. (Hiába nagyobbak mint valaha.)

Azonban a film néhány jelenete nagyon szépen muzsikál, gondolok itt a régi park maradványainak megtalálására, ami tényleg minden rajongó szívét megdobogtaja, és iskolapéldája a nagy elődök előtti főhajtásnak. De ide kívánkozik még az is, amikor a Vincent D’ Onofrio által játszott karakter megpróbálja megismételni Ian Malcolm híres „Az Élet utat tör” monológját.

Összegezve tehát a filmnek azért vannak értékelhető pillanatai, nem tapossa meg különösebben az elődöt/elődöket de sajnos nagyrészt csak unalmas és sablonos próbálkozás arra, hogy újragyártsák a Jurassic Park elsöprő sikerét.