Csontváry szerelme: csupán pár napja van hátra

Június 15-én a pécsi Csontváry Múzeumban Sárkány József művészettörténész zárt körű ünnepség keretében leplezte le a festő különös sorsú képét, Szerelmesek találkozása címmel. A művet jelenlegi tulajdonosától kapta kölcsön a múzeum, szeptemberig tekinthető meg.

Az 1902 körül készült alkotás sorsát sokáig titok fedte. Ez idő alatt sehol sem állították ki, csupán egy részlete volt reprodukálva fekete-fehér felvételen Lehel Ferenc 1931-ben megjelent Csontváry-monográfiájában. Jelenleg azt lehet tudni, hogy a kép egy nem műgyűjtő család birtokában volt. 2006-ban került kalapács alá, ezáltal a közönség számára is láthatóvá vált. Az árverés hírverést is hozott a kép számára, hiszen az országban az eddig gazdát cserélt legdrágább festmény címét is elnyerte, 230 milliós árával. 2012. március 15-én újabb kalandok vártak a műalkotásra, néhány más értékes mű társaságában ellopták tulajdonosától. A rendőrség szerencsére gyorsan dolgozott, és április végén megtalálták egy budapesti lakásban, befalazva a szekrény mögött.

hirdetés

Nem csak a festmény sorsa rendhagyó, alkotója sem volt mindennapi ember. Csontváry Kosztka Tivadar 1853-ban Kisszebenben született. Kisgyermek korától vonzotta a természet, különösen a növények, rovarok, madarak világa. Családjával többször kellett lakhelyet változtatni, felnőtté válásának éveiben is különböző helyeken, más-más helyzetekben találhatjuk. Dolgozott szatócsboltban, apja patikájában, többirányú egyetemi tanulmányokat folytatott, beállt katonának, majd Iglóra került, a gyógyszertárba. Itt történt, hogy unalmát űzve, egy vény hátuljára rajzolni kezdett, melyet meglátva főnöke kijelentette, hogy festőnek született. Ezután-egyik önéletrajza szerint-, kinyilatkoztatást kapott, melynek lényege, hogy ő lesz a legnagyobb „napút“ festő, nagyobb Raffaelnél. Ezután teljes erővel elhívása előkészítésén dolgozott, hiszen olyan feladatra jelölte ki a „sors“, amire nem volt felkészülve.

Ennek első állomása Róma volt, ahol minden fellelhető festményt tanulmányozott, és megállapította, hogy „...bár sokat és szépet alkottak, az isteni természetet nem szolgálták képeikkel“. 1884-ben Gácson gyógyszertárat nyitott, hogy anyagilag megalapozhassa jövőjét. Tíz év gyűjtögetés után, patikája bérbeadásával elhívása betöltésére indult. Először Münchenbe utazott festőiskolába, majd több iskolában is megfordult, gyarapítva tudását. Ezután hosszú éveken át szinte folyamatosan úton volt. Jellemzően a déli országok vonzották, mint Itália, Görögország, Egyiptom, Szíria, vagy éppen a Szentföld. Ugyanakkor nagy hódolattal adózott a Kárpátok és a Tátra bérceinek is. Megihlették a hortobágyi csikósok, és csodálatosan örökítette meg a Keleti pályaudvar épületét is /A Keleti pályaudvar éjjel/.

Munkamódszerére jellemző volt, hogy sokáig csak nézegette a lefestendő témát. Több helyszínre éveken át visszatért, és bámulta a természet monumentális szépségét. Mikor végül nekiállt a festésnek, gyorsan haladt a munkával, mert szívében, elméjében már készen állt a mű. Sokat tanulmányozta a naplementéket, a "napút" színeit, melyet számos képén megcsodálhatunk, így például a Taorminai színház romjai, vagy a Baalbek című festményeken. Méreteikben is magával ragadóak ezek a művek, melyek a látvány monumentalitását tükrözik.

1912-től visszavonultan, kissé különcként élt 1919-ben bekövetkezett haláláig. Ebben az időszakban filozófiai tartalmú írásokat, brossúrákat jelentetett meg. Festményei a csodával határos módon maradtak az utókorra, ugyanis örökösei a jó minőségű vásznakat kocsiponyvaként akarták elárverezni. Pusztán a véletlenen múlt, hogy éppen arra járt Gerlóczy Gedeon, aki felismerte a képek nagyságát, így jelentős részét ő vásárolta meg. Gyűjteményéből alapították meg 1973-ban a pécsi Csontváry Múzeumot, melyet ez év elején felújítottak, íw3gy méltó helyet kaphatott a különleges vendégmű is, a Szerelmesek találkozása.

A kép kisméretű, 69,2cm x 54,2cm. Fő motívuma a sokak szerint Csontváryt ábrázoló férfi, és a kezét fogó nőalak kettőse. Velük szoros egységet alkot az út kő mellvédjén szundító Ámor. Csontváry képein nem szokhattuk meg a szerelem témájának ábrázolását, annál inkább az itt is szinte világító „napút“ színeit, melynek fénye a párra is sugárzik. Szintén fontos szimbólumok képein a hajladozó, virágzó fák, a magas hegyek között áradó érzelmeket hordozó folyó. Rendkívül erőteljes a fény-árnyék, a sötét és világosság kontrasztja. Ezen a képén is kitűnik, hogy Csontváry művészetét nem irányzatok formálták, hanem szuverén, független világszemlélete határozta meg.

Cipora