Tüke Piacon jártunk!

Ha ki kellett volna osztani a legjobb jelmez díját, gondolkodóba estünk volna, hogy a kecskesajtos vagy a mézeskalácsos kapja-e. A szervezők kérése ugyanis az volt, hogy az elárusítók öltözékükkel a boldog békeidőket célozzák meg, vagy legalábbis népviseletbe, népviseletre emlékeztető ruházatba bújjanak. (Bár olyan árussal s beszéltünk, aki szívesen vett volna Zorro jelmezt, csak a harminc fok tartotta vissza...)

hirdetés

Ami viszont még ennél is fontosabb, a helypénz elengedését azoknak garantálták, akik saját készítésű portékával üzleteltek. Így garantáltan házi finomságok és szépségek várták az érdeklődőket, akik magukkal a készítőkkel is személyesen elbeszélgethettek.

Ahogy például mi a kecskesajtosokkal, sőt, a barátságos eladó még az ízeket is végigkóstoltatta velünk. Ez fontos egy olyan zöldfülű számára, aki még soha nem evett kecskesajtot, mert ha esetleg nem bírná a gyomra, vásárlás után szomorú csalódás érheti. Rájöttünk: a kecskesajt nem a mi világunk, de nem ért bennünket ezért se korholás, se megvetés. Ezúton is köszönjük! (A sajtot végül egy külföldi turista vitte el.)

A szomszédban finom termelői méz, gyönyörű, nagyszemű szőlő, cserépben kapható fűszernövények, és persze savanyúságok, befőttek, lekvárok várták a gazdáikat. Nem is beszélve a kolbászról, szalonnáról, és a desszertként a sor végén álló mézeskalácsról. A túloldalon találtuk meg, amit végül meg is vásároltunk, a Vadvirág Kert bioszedrét.

A termelőkön kívül a környék ügyeskezű művésznői tettek ki magukért, akik égetett üveg, tűzzománc és gyöngy ékszerekkel, valamint tündéri hímzett játékokkal, táskákkal, telefontartókkal bűvölték el a szépre fogékony közönséget.

Páva Zsolt polgármester a délelőtti megnyitón elmondta, ha jól sikerül a piac, akár havonta is megrendezhetik majd.