Egy nap Simon Wintermanssal

2013. április 29., hétfő 14:47

kep-334-1367239850.jpg

Pontosan érkezett. Mosolyogva köszöntött, majd szemügyre vette a tulipánokat. A Tulipécs fesztivál létrehozójával, az ország első cementlap múzeumának tulajdonosával, Simon Wintermanssal beszélgettem. A holland származású férfi közvetlen, sokoldalú, és- mint kiderült-mindenről megvan a véleménye...

Olyan gyorsan megy, három napja még nem volt itt semmi- mutat a pár napja kinyílt virágok felé.
Neki köszönhetjük ugyanis városunk virágba borulását, tavaly immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Tulipécs fesztivál a Szent István téren.

 

Hogyan jött a Tulipécs ötlete?
2009-ben láttam, hogy lassan jön a kulturális főváros éve és milyen jó lenne, ha a magyarországi hollandok is valami szépet, pozitívat cselekednének erre az érdekes évre. Gondoltam, mi lenne, ha elkezdenék pénzt kérni a magyarországi hollandoktól, és abból, ami bejön én Hollandiában vennék virághagymákat. 33ezer tulipánhagymát sikerült venni, és 2009 októberében itt a sétatéren átadtuk egy kis, aranyos holland fesztivál keretében a polgármester úrnak. Jött a holland nagykövet, itt volt a pódium, volt holland zene, meg körülötte a kis fa házikókban holland finomságokat adtunk a pécsi polgároknak, mint a holland pálinka, sajt, mini palacsinta stb.
És akkor láttam az arcokon, hogy mindenki odavolt a holland kedvességtől.
Szóval én már akkor itt a pódiumon megígértem, hogy próbálok egy ilyen akciót csinálni, persze attól is függ, a hollandok adnak-e pénzt hozzá. Amikor másodszor csináltuk, picivel többet tudtunk adni, harmadszorra már 60ezer hagyma jött össze, szóval ez már egy szép mennyiség. És anélkül, hogy ezt így akartam volna, már megállt egy tradícióként.

Szóval nem volt cél eredetileg hagyományt teremteni?
Nem, a cél a 2010-es év volt. Sok holland él itt, és sok vendégszeretetet kaptunk a magyaroktól, ezért viszonozzuk ezt a kedves gesztust azzal, hogy ajándékozunk sok hagymát a városnak. Az egyetlen baj a lopás, ami egyébként az egész akciót veszélybe sodorja. 

Itt a szélén kezdenek és mennek befelé- mutat az ágyás szélén letört virágokra.

Megvalósult a tulipánokat őrző önkéntesekből álló csapat?
Nem, ennek az egyetlen oka, hogy erre már nem volt időm, megszervezni igazán sok munka.

Milyen az emberek véleménye az egészről? Vannak visszajelzések?
Aki egyszer ott volt októberben ezen az átadási ceremónián, az látta, hogy milyen aranyos, milyen élő, mindenki jól érzi magát, és láthatta a sok mosolyt a magyar arcokon...De főleg áprilisban, májusban, amikor virágoznak a tulipánok, akkor a pécsi emberektől kapom a pozitív reakciókat.

Van elképzelésed a program jövőjéről? Idén már Hosszúhetény is kapott hagymákat, tervezed-e a program kiterjesztését?
Azt találtam ki tavaly, hogy az a település kap tulipánhagymát, ahonnan az akció kasszájába a legtöbb pénz befolyt. Ezzel verseny alakul ki a holland családok között.
Tavaly Hosszúhetényből -Kisújbányáról pontosabban-kaptam a legtöbb pénzt, így meghívtam Hosszúhetény polgármesterét is a pódiumra, ő 2000 db hagymát vett át.
 

kep-340-1367240232.jpg

hirdetés

„Talán a Tulipécs azt is üzeni, hogy vigyázzunk együtt a parkunkra, a településünk kinézetére.

Egy civil akció, ami minden polgárhoz szól, és megmutatja, hogy lehet valamit csinálni saját erőből, hogy a saját világunkat javítsuk.”

 

„Nagyon jó érzés, hogy valamit csinálok és erről van egy konkrét és pozitív eredmény.”

 

 

 

De hangsúlyozom, én csak akkor vagyok képes lépni, ha kapok a többi hollandtól és szponzortól támogatást.

Az egész szervezést te csinálod?
Holland részről gyakorlatilag a 95%-át én csinálom, persze a Biokommal megbeszélve, és amikor itt van a fesztivál, akkor van segítségem kb. 15 holland önkéntestől.

És a város részéről milyen segítséget kapsz?
A rendezvényre pódiumot kapunk, hangfalat, mikrofont, a fa házikókat és a tér használatáért nem kell fizetnünk. Szóval jó kapcsolatunk van. A polgármester eddig mindig ott volt, ebből is látszik, hogy fontosnak tartja.

kep-210-1367240497.jpg

Van esetleg kedvenc momentumod az rendezvényből?
Nekem a legfontosabb az, hogy látom, hogy mindenki odavan a holland kedvességtől, ez felmelegíti a szívemet.
Persze ez a klumpás rész aranyos, mikor a polgármester úr és a nagykövet úr is átmegy a szép cipőből a klumpába, az nagyon vicces.

 

 

 

Közben elindulunk a Szent István tér lila tulipánjai felé, Simon a terveiről mesél...

 

Pécsből lehetne Magyarország tulipános fővárosa. Ezt főleg Magyarországon belül kéne propagálni, mert az összes magyar szereti a tulipánt.
Ilyenkor van a turisztikai előszezon, mikor a hotelek még üresek, de az idő már jó.
Talán egy kis tavaszi turizmus beindulna, ha a magyarok tudnák, hogy minden évben Pécsett van a legtöbb és legszebb tulipán.

 

Visszaérve a Szepesy Ignácz szoborhoz, épp a Biokom munkásai gondozzák a tulipánokat.
Simon kiemelte, hogy nagyon elégedett a munkájukkal.

 

Ők mindig nagyon sokat dolgoznak, nagyon szorgalmasak, le a kalappal.

 

kep-328-1367240932.jpg

Több, mint 10 éve élsz Pécsett...
Több, már 17..és már 27 éve van kapcsolatom az országgal.
’87-ben tanultam a nyelvet...

Mi a véleményed a városról?
Pécs egy élhető város, de most nagy problémái vannak. Ezeket nem könnyű megoldani, de muszáj, különben elmennek az emberek. Nagy probléma, hogy a sok itt tanuló fiatalt nem tudjuk itt tartani.
Mik ezek a problémák szerinted?
Nincs munka, nincs mozgás a gazdaságban, eléggé pang a helyzet.

És a közbiztonságról mi a véleményed?
Összehasonlítva más városokkal, még mindig biztonságban érezhetjük magunkat. Nem akarom kicsinyíteni a tragédiákat, amik történtek, de sok olyan hely van, ahol rosszabb a helyzet. Ez viszonylag még mindig egy nyugodt város.
Amikor ilyen dolgok történnek, jó lenne, ha mindenki magába nézne; hogyan élünk, hogyan neveljük fel a gyermekeinket, hogyan foglalkozunk egymással, milyen zenét hallgatunk, milyen tv-t nézünk, milyen filmeket nézünk, milyen könyveket olvasunk...
Ez egy egész társadalom lassú folyamata, amit nem lehet csak a rendőrséggel intézni.
Jobban kell figyelni egymásra, a szülőknek is oda kell figyelni a gyermekeikre. Nekem is van két kamasz lányom, ha éjfélkor akarnak hazajönni, én megyek értük.

 

Sétálunk tovább, Simon szóba elegyedik a szobor előtti ágyáson munkálkodó Biokomos csapattal.
Ők is nyugtázzák, hogy idén lényegesen kevesebb volt az eltűnt virág, mint a korábbiakban.
Közben készítek pár fotót a tulipánokat szinte atyai gondoskodással ellenőrző Simonról, aztán indulunk tovább. Szép napunk van, dúdolgatva lépked mellettem.

 

„A jó tervek mindig könnyűek és ideálisan még kevés pénzbe is kerülnek.”

 

erzsbet-cementlap-2-1367241159.png

Van egy Cementlap Múzeumom és megbeszéltem a Budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatójával, hogy csináljunk egy magyar cementlap kiállítást az ő múzeumában. Ehhez én az egész gyűjteményemet bepakolom egy teherautóba és felküldöm Budapestre. Rábólintott, hiszen ezzel a témával Magyarországon eddig senki nem foglalkozott komolyabban. Februárban volt az első megbeszélésünk a múzeummal, azóta várom, hogy lépjenek.

Mennyi időt töltesz a múzeumban?
A múzeum Erzsébeten van-innen 25 km-csak előzetes megbeszélés alapján látogatható.
Nem is csinálok neki nagy reklámot, néhányszor jönnek csoportok, de nem lenne időm állandóan ott lenni.

És milyen gyakran jársz haza?
Amikor még picik voltak a lányok, kétszer-háromszor évente. Manapság főleg augusztusban, amikor az autómmal hozom el a tulipánhagymákat Hollandiából.
Egyébként tavaly több hagymát tudtam volna venni, de már nem fért be az autóba.
Szegény kis fiam teljesen be volt pakolva a hagymadobozok közé, csak a kis széke látszott ki.

Vele láttalak a hallgatói tüntetésen...
Igen. Fontosnak tartottam, hogy elmenjek, pláne, mert nem sokan jönnek. Mindenki fáradt, stb., pedig ezek fontos dolgok a jövőre nézve és nem jó irányba tartanak.

 

Az Ágoston téren járunk, itt a legjelentősebb a rongálás, noha tőlünk nem messze ott a térfigyelő kamera.

 

Próbáltál már segítséget kérni a rendőrségtől?
Tavaly egy tolvajt megfogtam. Ott voltam három biokomos emberrel, éppen számoltuk a tulipánokat. Láttuk, hogy svédasztalt csinált a virágokból. Jött felénk, a kezében volt három tulipán. Egyébként egy teljesen intelligens, jól szituált magyar diák volt, akinek pénzből nem lett volna szüksége rá, hogy lopjon. Kérdeztem, hogy honnan vannak a tulipánok, ekkor már látta, hogy bajban van. Rendőrt akartam hívni, erre ő elszaladt. Szerencsére le tudtam fényképezni, a fotót feltettem a facebook-ra és annyit kérdeztem, hogy ki ismeri fel. Egy napon belül valaki felismerte, küldtem neki egy üzenetet, hogy másnap 5-kor legyen azon a helyen, ahol találkoztunk, legyen nála ezer forint kártérítés. Ez a pénz ment a Tulipécs kasszájába, neki pedig megmutattam pár virágágyást, amiket ő és a hozzá hasonlók rongáltak meg. Utána már nem szóltam a rendőrségnek, mert így rendeztük egymás között. Szerintem ez sokkal jobb metódus volt, de, ha valakit látnánk a kamerával, ahogy lop, feljelenteném, mert ez közvagyon megrongálása. És talán, ha egy embert elkapnának, az elrettentő példa lenne a többieknek.

Beszéljünk kicsit rólad. Hogy néz ki egy átlagos napod?
Nekem olyan nincs.

Jó lehet így élni...
Én szeretem. A saját magam főnöke vagyok, egy kis cégem van.
Bár mostanság nehezebb fenntartani egy családot, régen több pénz maradt.
De, ami jó, az megmaradt, hogy a saját chef-em vagyok, ez egy direkt döntés volt. Életemben egyszer volt egy elég kötetlen munkahelyem, az amszterdami szabadegyetemen voltam a kapcsolattartó a mi egyetemünk és a pécsi egyetem között. Két konferenciát rendeztem ’95-’96-ban.

Úgy tudom, egy darabig hollandot is tanítottál itt...
Igen, az véletlen volt.

De nagy érdeklődés övezte, ahogy hallottam...
Igen, vicces volt. 1991-ben diákként jöttem az amszterdami egyetemről, ahol művészettörténetet tanultam.
Akkor már picit beszéltem magyarul, mert három évvel előtte voltam a Teleki- expedícióval Afrikában, ahol kezdő szinten meg tudtam tanulni. Az egyetlen voltam, aki Pécsre akart jönni, innen Amszterdamba viszont rengetegen jöttek volna, így nélkülem nem valósulhatott volna meg a csere program.
Az egyetem kérdezte, lenne-e kedvem hollandot tanítani néhány diáknak, akinek ez érdekes lehet.
Az első órára 45-en érkeztek, amin nagyon meglepődtem. Így diákból tanár lettem. Az volt a jó, hogy amiért jöttem-a magyart megtanulni- azt sikerült elérnem.

Hány éves voltál ekkor?
26.

 

Helyet foglalunk immár a Király utca egyik kávézójának teraszán. Érkezik a kávé és a Szalon sör.
Simon tovább mesél...

 

Szóval így lettem holland tanár. A vicc az, hogy azóta is megy és a mostani holland tanár az egyik tanítványom volt.

 

Miközben beszélgetünk, szinte váltják egymást az ismerősök. Simon lelkesen köszön, mindegyikükkel váltva pár szót tervekről vagy programokról...

 

kep-343-1367241461.jpg

Ha jó idő van, újra van élet a Király utcában. Télen olyan szomorú, hogy senki nincs kint.
Sok magyar azt hiszi, a kultúra csak pénzkidobás, pedig fontos.
Ahol nincs kultúra, vége van az életnek. Nincsenek turisták, nincsenek diákok, de fontosak a biciklisek is. Már sokkal több a bicikli, mint 10 évvel ezelőtt, de akik vannak, azoknak a fele külföldi diák. Ezt is szeretném propagálni. Biciklivel képesek vagyunk a városban közlekedni gyorsan, effektíven, egészségesen, és majdnem ingyen. Mindenki jobb kondiban lenne, ha biciklizne.
És nem az autók ellen vagyok, csak a nem átgondolt autóhasználat ellen.
Én akkor megyek autóval, ha szekrényt szállítok vagy egy tonna cementlapot kell elhoznom.

Igaz, hogy hét nyelvet beszélsz?
Hat nyelven tudok úgy kommunikálni, ahogy most magyarul, szóval nem tökéletesen, de folyamatosan. A hetedik az olasz, azt inkább csak értem, mert rövid idővel a spanyol után tanultam és nem is gyakoroltam sokat. A nyolcadik a horvát, amit 2010 óta tanulok.

És a magyart nehéz volt?

Nagyon nehéz.

Melyik része volt nehezebb?
Minden! A nyelvtan és a szókincs is nagyon nehéz volt, de az nem jelenti azt, hogy nem élveztem.
És érdekes módon a német nyelvtudásom javult, azért, mert magyarul tanultam.
A magyar olyan strukturált nyelv, hogy amikor tanulni kezdem, elkezdtem jobban érezni, hogy egy szó egy mondatban milyen szerepet játszik, pl. alany...
Szóval nagyon érdekes a magyar nyelv, de borzasztó nehéz.

Miért választottad a művészettörténetet anno?
Először közgazdaságtant és nyelveket tanultam Rotterdamban, ez egy racionális döntés volt.
Közben viszont rájöttem, hogy ez nem az én világom. Annyi erőm volt, hogy befejezzem, ha már elkezdtem. Amikor befejeztem, két dolog volt, amiért akartam még tanulni: akartam valamit tanulni, amit tényleg kedvből csinálok és tovább akartam ezt a szabad életet élni. Stoppoltam az egész világban, elmentem a másik egyetemre Amszterdamba-ami városként is jobb volt, mint Rotterdam-,és így jó volt.
Lettek volna komoly lehetőségeim, még diákként kezdtem dolgozni a Van Gogh múzeumban, ahol elég komoly feladatokat kaptam. Rám bízták az egész educatio részt, ami azt jelentette, hogy, ha volt egy ideiglenes kiállítás, írtam egy előadást és meséltem a kiállítás hátteréről.
Aztán feladtam, amikor ide jöttem, kitudja, talán most én lennék a Van Gogh múzeum kurátora.

És elégedett vagy azzal, amit most csinálsz?
Igen, élvezem az életemet, ami nem jelenti, hogy nincs gondom, de nem stresszelek, ami a mai világban nagy luxus...

 

 

Illés Anett


Kapcsolódó cikkek

mezoszel-csizi-peter400-1393861378.jpgPécs, 2014. március 3. - A Mezőszél utcai óvoda és bölcsőde 1972-ben épült panel elemekből, ám mivel azóta nem volt lehetőség felújításra, ez mostanra már elengedhetetlenné vált.

Pécs, 2016. december 15. - A Tettye Forrásház Zrt. a korábbi évek gyakorlatának megfelelően idén is felfüggeszti az esedékes korlátozásokat a közelgő ünnepek idejére, a szolgáltató ezzel igyekszik megkönnyíteni ezt a kritikus időszakot a nehéz helyzetben lévő ügyfelei számára.

Pécs, 2015. október 10. - Nőtt az érdeklődés a távfűtés iránt Pécsett az elmúlt években, a szolgáltató Pétáv Kft. a távhőrendszer bővülésének köszönhetően ma mintegy 5 százalékkal több hőenergiát biztosít ügyfeleinek, mint 5 évvel ezelőtt - tájékoztatta az önkormányzat pénteken az MTI-t.