Miért beteg a magyar gazdaság? – Róna Péter a közgazdaságtan nagy hibájáról és a magyar társadalom állapotáról

A közgazdászok egyre csak magyarázzák a bizonyítványt, de amíg ezt nem veszik figyelembe, nem mennek semmire…

Why did no one see it coming? - kérdezte Erzsébet királynő, feldúlt hangulatban a London School of Economics-ban tett látogatásakor 2008 novemberében. A kérdés természetesen a gazdasági válságra vonatkozik, és azóta is megválaszolásra vár. Róna Péter szerint egy új közgazdaságtan területén kell keresnünk a választ, a régi ugyanis több mint száz éve tévutakon jár. Az alábbiakban a PAB székházban elhangzott előadást összegezzük.

A közgazdaságtan nagy hibája

A végzetes félrelépés ott történt, amikor a közgazdászokban megfogant a gondolat: tudományterületüket mentesíteniük kell minden szubjektív, normatív és erkölcsi vonástól, hogy a természettudományokhoz hasonlóan vegytisztává tegyék. Ehhez elsősorban külön választották az úgynevezett tényeket az úgynevezett véleményektől, lévén, hogy az utóbbiakhoz értékek kapcsolódnak, így a szubjektív körbe tartozik. Az igazság és az erkölcs kívül áll a tudományon, ezért zavarja a tudományos vizsgálódást – szögezték le az utilitarista iskola követői. „A tudomány arról szól, ami van, és nem arról, aminek lennie kellene.” – érveltek. A közgazdaságtannak is meg kell felelnie Hume tudománykritériumainak, amelyek közül a három legfőbb a cáfolhatóság, a mérhetőség és az ok-okozati összefüggések feltárhatósága. Stuart Mill kijelentette, hogy a közgazdaságtant többé nem érdekli az ember egész lény, csupán gazdasági jellegű tulajdonságai. Így az önzés például tudományos szempontból fontos, az együttérzés azonban nem. Hozzáfogott az emberi lény szétfilézéséhez, egymástól izolált vonásaiból elvont fogalmakat kovácsolt, és ezeknek a fogalmaknak az élménytől független valóságot tulajdonított. Ezzel egy alapjában véve nem matematizálható tudományt matematizált. A közgazdaságtan olyan „geometriává” vált, amelyben az igazságok nem a valóságból, hanem axiómákból következnek. Ez az irány az életszerűség fokozatos, majd végül teljes elapadásához vezetett. Alapaxiómává az az elv vált, hogy az ember fő mozgatórugója az önzés, cselekedetei hogyanját pedig egyedül a hasznosság kérdése határozza meg. Ez a látásmód okozza a hatalmas vagyonkülönbségeket, és ez adta meg a pusztításnak a tudományos alapot.

hirdetés

Összetett ember, összetett gazdaság

Történt mindez annak ellenére, hogy az emberről már Arisztotelész is kijelentette, hogy olyan különleges vegyületnek kell tekintenünk, amiből ha csak egyetlen elemet is kiveszünk, az a teljes egészre végzetes hatással van. Arisztotelész egy másik nagy felismerése a közgazdaságtan területén az volt, hogy egy tárgy kétféle értékkel rendelkezik: használati értékkel és csereértékkel. Ez a kettő általában nem felel meg egymásnak, sőt, olyan törvényszerűség sincsen, amellyel az egyiket a másik segítségével meghatározhatnánk. Az utilitarista gondolkodók ezt a problémát a pénz és a hasznosság fogalmának bevezetésével próbálták megoldani, mondván, hogy fő kérdés a kereslet, a keresletet a hasznosság határozza meg, annak mértékegysége pedig nem más, mint a pénz. Azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy mindezek egyáltalán nem a tárgy valós tulajdonságai.

Mikor vette a baltát Safarov? Mi is az a tény?

„The cat is on the mat.” (Hume) – azaz: „A macska a szőnyegen van.”

„A gyilkosság bűn.”

Mindkét mondat tényt közöl, van azonban különbség közöttük: az első igazságtartalma ellenőrizhető, a másodiké viszont nem, mivel a vélemények és értékek körébe tartozik. Róna Péter azonban rámutatott, hogy az első állítással sem biztos, hogy olyan könnyű dolgunk van, mivel nem mondhatunk biztosat róla, amíg nem ismerjük a kontextust, főként az állítás célját. „A macska a szőnyegen van”-mondattal például utalhatunk arra, hogy mekkora problémát okoz ez a jelenség a macskaszőr allergiában szenvedőknek. Ebben az esetben nem az a lényeg, hogy valóban a szőnyegen van-e, vagy esetleg fél méterrel odébb, mivel a szőreit mindenképpen elhullajtja. De vegyünk egy markánsabb példát: „Safarov a baltát két nappal a gyilkosság előtt vásárolta.” Ez egyszerű tényközlés? Vagy a mondattal arra utalunk, hogy a férfi előre készült a gyilkosságra? Ez esetben újra az értékek területére tévedtünk, hiszen a bűntényt minősítjük. Megállapíthatjuk tehát, hogy minden tényhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a tény közlésének célja is. Egy tény valóságát nem lehet megállapítani a tényt körülvevő értékrendek, értékítéletek ismerete nélkül.

Miért beteg a magyar gazdaság?

Itt érkeztünk el a magyar gazdaság diszfunkcionalitásának forrásához. A magyar gazdaság válsága elsősorban erkölcsi válság, mivel nincsen a társadalomban egy közösen vállalt, elfogadott értékrend, amelynek segítségével a gazdasági jelenségeket értelmezhetnénk és a döntéseket meghozhatnánk. Ezért nem illik rá egyetlen tankönyvi modell sem gazdaságunkra, mivel ezek a háttérben mindig feltételeznek egy világosan leírható, közös értékrendet, amely nálunk viszont hiányzik. Nincs például kimondva egy egységes ítélet a korrupcióra: bár általánosságban negatív jelenségnek tartják, saját életében az emberek többsége mégis korrumpálható, így tevékenyen tovább szervezi a rossz rendszert.

Lesz-e autópályából gazdasági csoda?

Egy új közgazdaságtanra lenne szükségünk, amelynek tárgya az emberi képességek fejlesztésének módszere. Az ír és a finn „csoda” mögött is társadalmi forradalmak állnak: a társadalom felfedezte és egyöntetűen elfogadta, hogy butának lenni erkölcstelen dolog, és előtérbe helyezte az oktatást. Erkölcstelen az a hatalom is, amely széles körben eltűri a butaságot. Róna Péter egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy nem hisz a felvilágosult diktátorban. „Nem ismerek felvilágosult diktátort.” – tette hozzá. A diktátorokat ugyanis általában a tudományos és technikai koppintás jellemzi: Sztálin például a német iparosítást másolta, miközben saját népe körében elfojtott minden alkotó szellemet: ezt egy szigetre száműzte. Japán is sokáig így működött, és most a kínaiak is hasonló rendszerrel próbálkoznak. Ennek azonban mindig bukás a vége. Magyarországról sajnos 20 éve következetesen szorítják ki azokat az intézményeket, vállalatokat, ahol magas hozzáadott értékkel folyt a munka, és fejlesztik azt a szektort, amelyben igen alacsony a hozzáadott érték. A humántőkéből elvesznek, hogy állótőkébe fektessenek.  Róna Péter felhívta a figyelmet arra, hogy az írek a nagy gazdasági fellendülés korszakában mindössze 18 km autópályát építettek, így ezt a mutatót egyáltalán nem tekinthetjük mérvadónak. Nem kell örömtáncot járni az Audi és Mercedes gyárak körül, mert igaz, hogy ezek sok embernek munkát adnak, de egyben elvonják a forrásokat a valóban értékes fejlesztésekről. Nem véletlen, hogy fejlett országokban egyre csak nyomják ki az ilyen üzemeket, míg nálunk tárt karokkal fogadják őket. Meg kellene értenünk, hogy ma az uralkodó gazdasági tényező a tudás. Ettől azonban még igen messze vagyunk, amit az is bizonyít, hogy a világ egyetemeinek rangsorában az első európai egyetem a 13. helyen áll.

Szívességkereskedelem

Az állam és a társadalom szoros összefonódása rosszat tesz a teljesítménynek. Róna Péter a „szívességkereskedelem” szóval írta le az ország állapotát: míg a nyugati politika a teljesítményről szól, nálunk a teljesítményt kompromittálják, mellőzik, leköpik és minden az egymásnak tett szívességekről – azaz a korrupcióról – szól. A gyerekek ezt már az iskolában megtanulják, amikor a tanárnéni elnézi a puskázást. „Könyörtelenül elutasítom és megvetem ezt a politikai osztályt.” – jelentette ki az előadó egy kérdésre, azonban azt állítja, hogy az ország állapotáért nem őket terheli elsősorban a felelősség, hanem a társadalmat. A rossz vezetésbe ugyanis mindenki beletörődik, magánéletében pedig „saját kisded mocskos dolgait” végzi: lop, csal, hűtlenkedik. „A magyar társadalom nagy része rossz életet él.”

Egy új közgazdaságtan

A gazdaság egy rendetlenség, téves az a közgazdaságtudományi elképzelés, hogy harmonizálható, egyensúly teremthető benne. Egyedül az ember képes rendet tenni benne, alkotóképessége és értékrendje segítségével. A változáshoz jó döntések kellenek, a döntéseinket pedig soha nem egy grafikon görbe, hanem az értékrendünk alapján hozzuk meg. Róna Péter szerint a válság értelmezésével csak egy olyan új közgazdaságtan tudna megbirkózni, amely nincsen szétválasztva a szociológiától, és nem egysíkúan értelmezi az embert, illetve a társadalmat.