Gömböst próbálja megérteni a pécsi történész

A szerző, Vonyó József pécsi címzetes egyetemi tanár az MTI-nek elmondta: célja nem az utólagos igazságosztogatás, hanem hogy saját korából próbálja megérteni Gömbös politikai tevékenységét, amely azonban nem jelentett kritikátlan elfogadást. A kötet újdonsága, hogy Gömbös személyiségét és annak politikai nézeteire gyakorolt hatását is az eddiginél árnyaltabban kívánja bemutatni.

Gömbös Gyula a két világháború közti Magyarországon Horthy Miklós államfő és Bethlen István miniszterelnök mellett a legmeghatározóbb politikai szereplő volt. 1886-ban született a Tolna vármegyei Murgán egy német felmenőkkel is rendelkező családban és 1936 őszén miniszterelnökként hunyt el müncheni gyógykezelése során.

Fiatalon katonaiskolába járt, az első világháborúban a fronton megsebesült, majd az 1916-os erdélyi román betörés után az élet újraszervezését irányító kormánybizottság tagja lett. 1919 februárjában a forradalmak elől Bécsbe emigrált, néhány hónap múlva Szegeden Horthyt támogatta, majd a Nagyatádi Szabó István vezette kisgazdapárt tagjaként nemzetgyűlési képviselő lett.

hirdetés

Gömbös a 20-as évek elején még a kormányoldalt összefogó Bethlen István vezette Egységes Párt ügyvezető alelnöke, 1924-ben azonban megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely a kormánypárt jobboldali ellenzéke volt a parlamentben. Gömbös 1928-ban lépett be ismét a kormánypárta, előbb honvédelmi államtitkár, majd honvédelmi miniszter lett, 1932. október 1-jén pedig miniszterelnök.

Gömbös célja az 1920-as években sikeres, ám az 1930-as évekre politikailag kifáradt és a világgazdaság összeomlása miatt válságba kerülő bethleni konszolidáció rendszerének megújítása volt. A konzervatív-liberális bethleni szisztémához képest jobbra nyitott, a modernizációt keresztény-nemzeti tekintélyuralmi állam és tömegpárt létrehozásával próbálta elősegíteni.

Vonyó József arra a kérdésre, hogy diktatúrát épített-e Gömbös, kifejtette: vezérelvet próbált érvényesíteni, egységes, leválthatatlan kormánypártot épített, saját embereit hozta helyzetbe és törekedett arra, hogy kézi vezérléssel irányítsa nemcsak a politikát, de a gazdaságot, a kultúrát, és még a társadalom mindennapjait is, beleértve például a sportéletet. Mindez azonban a politikai, társadalmi ellenállás miatt kudarcba fulladt. A katolikus egyház vezetése, a kisgazdapárt és más komoly tényezők is szembefordultak Gömbös diktatórikus törekvéseivel, 1935-ben pedig Horthy határozott leváltásáról, ami csak Gömbös halálos betegsége miatt nem következett be.

Arra a kérdésre, hogy Gömbös lényegében Hitlert és Mussolinit követte-e, a történész kiemelte: erről nem lehet beszélni, hiszen német és olasz eszmetársainál korábban, már 1918-1920 között kialakultak fajvédő, szélsőjobboldali, vezérlevű államfelfogást tükröző nézetei - még mielőtt megismerhette volna a majdani fasiszta és náci vezért és eszméiket. Gömbös eltérően viszonyult a két európai diktátorhoz. A Ducét nyilvánosan példaképének nevezte, ez a rajongása olyannyira közismert volt, hogy erre utalva Gömbölini lett a szélsőjobboldali magyar politikus gúnyneve. Ugyanakkor Gömbös a Führerről soha nem nyilatkozott elismerően.

Vonyó József elmondta: Hitler és Gömbös, illetve általában a korabeli magyar politikai vezetők közti viszony korántsem volt konfliktusmentes. Az egyik nézeteltérést például az okozta, hogy Hitler követelte a magyaroktól Csehszlovákia megtámadását, mert így keresett ürügyet a beavatkozáshoz, ám erre sem Gömbös, sem miniszterelnök utódai nem voltak hajlandóak. Gömbös revíziós elképzeléseire jellemző, hogy egy 1935-s tervezet szerint az etnikai határoknál bővebb, de a monarchiabeli magyar határokat meg sem közelítő megoldásban gondolkodott.

A történész beszélt arról, hogy Gömbös már az 1920-as években a szélsőjobboldal informális vezérévé vált, fajvédő pártot alapított és nagy szerepe volt a magyarországi antiszemitizmus terjedésében, pártprogrammá tételében. Ezeket a nézeteit soha nem adta fel, dokumentum bizonyítja, hogy 1933-ban a zsidók összeírására és az országból történő eltávolítására utasított főispánokat.

Gömbös szerint csak a legalább 50-100 éve Magyarországon élő családok tagjait illette volna meg választójog, tehát például az I. világháború időszakában Galíciából az országba áramlott zsidóságot nem. Miniszterelnökként nyilvánosan ugyan nem tett zsidóellenes kijelentéseket, nem hozott ilyen rendelkezéseket, s korábban sem beszélt a zsidóság fizikai megsemmisítéséről, ám azok az utódai, akik erre az útra léptek, már elődjükként hivatkoztak rá -  mondta Vonyó József.

Forrás: MTI