Szentágothai és Bélái – szellem költözött az épületbe

Hétfőtől Szentágothai János Kossuth-díjas agykutató nevét viseli a PTE ultramodern kutatóközpontja, a Science Building. Az ünnepségen részt vettek a professzor rokonai, többek között három lánya is, és számos külföldre származott, illetve Magyarországon dolgozó tanítványa. Bódis József rektor megnyitó beszédében kiemelte, hogy az idei évet az UNESCO is Szentágothai évnek nyilvánította, a professzor születésének 100. évfordulója miatt.

Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke úgy emlékezett Szentágothaira, mint akit mindvégig az egyetemes látásmód és a tudományos vagányság jellemzett. Pécs városát, ahol 17 évet töltött pályája elején, a professzor visszaemlékezéseiben hol a tudomány szigetének, hol elveszett édennek nevezte. Páva Zsolt polgármester örömét fejezte ki, hogy a kész épületbe a mai ünnepséggel végre a szellem is beköltözik. Réthelyi Miklós volt nemzetierőforrás-miniszter, Szentágothai János veje arra emlékeztetett, hogy Nobel-díjra érdemes tudományos eredményei ellenére Szentágothai életében a tudomány csupán a harmadik helyen állt. A legfontosabb számára mindig a felesége, Aliz asszony iránt érzett szerelem volt, a második helyre pedig a művészet szeretete, a szépség felé való vonzódás került. Szentágothai a tudományban is meglátta, és kereste is a szépséget.

hirdetés

A továbbiakban a tudós professzor emlékét tanítványai: Hámori József, Mess Béla, Lázár Gyula és Petrusz Péter idézték fel. A kezdetekkel kapcsolatban kiderült, hogy a Pécsre érkező Szentágothai mindössze néhány mikroszkópot és pár kezdetleges gépet talált az orvosi egyetemen, és az oktatógárda sem volt ennél gazdagabb, de elszántan fogott hozzá a fejlesztéshez. Új anatómiaprofesszorként első előadását – amire tanítványai a mai napig emlékeznek – a szívről tartotta, és hatása annyira átütő volt, hogy a következő években csak zsúfolásig telt teremben tartott előadásokat, ahol még a lépcsőkön is hallgatók ültek. A tanítást Szentágothai művészetnek tartotta, és igyekezett minden lehetséges módon felkelteni diákjai figyelmét. A női kismedencét például három hallgató segítségével ábrázolta, akik közül a legnagyobb darab volt a „hólyag”. A professzor beállította őket a megfelelő helyzetbe, majd az „élőképet” egy fehér lepellel takarta le, és így mutatta meg a plasztikus maketten a különféle részeket.

Hamar kialakult körülötte azoknak a tehetséges diákoknak a köre, akik a későbbiekben mind a kutatásban, mind az oktatásban partnerei lettek. Mivel többségük a Béla keresztnevet viselte, (Mess Béla, Flerkó Béla, Halász Béla…) a professzor becenevek segítségével különböztette meg őket, mint  „Béci”, „Bélusom” vagy „Muki”. A munkakapcsolat mellett szoros barátság, atya-fiúi viszony is jellemezte Szentágothai és tanítványai kapcsolatát, akikről azután is tudott mindent, hogy Budapesten folytatta tovább a munkáját.

A hét folyamán nem csak emberi nagyságában emlékezik meg a PTE hajdani professzoráról, hanem egy konferencia keretein belül Szentágothai tudományos örökségét is számba veszik. A professzor számos elmélete és felfedezése forradalmi értékkel bírt, – és Nobel-díjra tarthatott volna számot – a rendszerelmélettel kapcsolatos gondolatai pedig már saját korában megelőlegezték napjaink legfőbb tudományos paradigmáit.